A jóság Urát áldom én... (15)

Johann Jakob Schütz 1660-1690

A jóság Urát áldom én,
és dicséretét zengem,
ki annyi csuda-dolgot tett,
és keblére vont engem.
Az ő hűsége sziklavár,
a lelkem nyugtot ott talál;
dicsérjük Istenünket!

Az égnek minden csillaga,
a földnek minden népe
csak téged dicsér szüntelen,
mert te vagy menedéke.
Hadd áldjuk nagy irgalmadat
és teremtő hatalmadat!
Dicsérjük Istenünket!

Mit kezed bölcsen alkotott,
azt híven fenn is tartod,
és éjjel-nappal őrködöl,
hű szemed nyitva tartod.
A végtelen nagy mindenség
így érzi Atyja hű kezét.
Dicsérjük Istenünket!

Ha szükségemben hívtalak,
meghallottad imámat;
te űzted el a rút halált,
és elrepült a bánat.
Ó! áldlak érte szüntelen,
hadd zengje minden szív velem:
dicsérjük Istenünket!

Ő benne bízó híveit
még soha el nem hagyta,
és üdvösségünk zálogát:
Szent Fiát, nékünk adta.
Mint édesanya, úgy szeret,
és kézenfogva, hűn vezet;
dicsérjük Istenünket!

Ha szívem nyugtot nem talál
már sehol e világon,
az égre feltekinthetek,
ott békém megtalálom.
Mert gondviselő jó Atyám
oly biztatóan néz reám;
dicsérjük Istenünket!

Míg élek, Uram Istenem,
én dicsőítlek téged,
hadd lássa meg a nagy világ
a fényed, dicsőséged!
Most szívem vígan zengedez,
és testem, lelkem örvendez;
dicsérjük Istenünket!

Ti, Krisztus nevét hordozók,
az Urat dicsérjétek!
Ha műveit szemlélitek,
szent nevét hirdessétek!
A bálványisten mind ledől,
mert Isten szava teljesül!
Dicsérjük Istenünket!

Mind jöjjetek az Úr elé,
nagy örömujjongással!
Jer, énekeljünk boldogan,
mert győztünk Jézus által!
A bűnnek, rossznak vége lett,
mert mindent bölcsen végezett;
dicsérjük Istenünket!