Kié vagyok? (Ismeretlen szerző)

 

Egy bús borongós sötét éjjelen,

Mikor elfogott a bús félelem,
Szorongó szívvel e kép kérdezem.
Kié vagyok, kié az életem?
Ki vigyáz rám sötét éjjelen,
Ki oldja meg minden nehéz gondom,
Kié vagyok, s kié a sorsom?

Egy bús borongós sötét éjszakán,
Krisztust látom vérzőn a Golgotán.
Mozdul az ajka s így szól hozzám,
Hát nem tudod, hogy kié a sorsod?
Ki oldja meg bánatod s gondod?
Ki emel fel, hogyha elesel,
Ha mindenki bánt, védőn átölel.

Ki az, ki mindig jóra int,
Ha vétkezel, megbocsát megint.
Ha bűnös vagy, akkor is szeret.
Rám bízd magad, add nekem éltedet!
Ki vigyázott rád, és mindig hordozott.
Nem tudod kié vagy, még nem tudod!
Nézz fel énreám érted, vérzek én,
Nézz fel reám!
Fordítsd arcod felém.

Ha leszáll az est, és pirkad a hajnal.
Én vigyázok rád éjjel és nappal,
Én óvlak téged zord bús éjjeleken,
Hogy te boldog légy,
Odaadom életem!
Letörlöm szemedről a könnyeket,
Add nekem a sorsod,
Add hát éltedet!
S egy sötét éjjel, földerül a fény,
Szívemben ott él a boldog remény.

S mikor ez édes szavak hangzanak
Enyém vagy, enyém!
Megváltottalak.

Közel a vég. (Ismeretlen szerző)

.

Vágtatva száguld az élet

Vad szele megcsapja arcom.
Rohanva szálnak az évek,
S én vívom keményen harcom.

Két hatalom harcol értem.
Tőlem függ, melyiké leszek.
S mégsem oly könnyű ez, érzem,
Ha nem vigyázom elveszek

Egyik hatalom int a jóra,
A másik csak bűnre csábít.
Az egyik, lépteim, óvja,
Romlásomra tör a másik.

S mégis, mért haboz az ember,
Mikor ezt oly tisztán látja.
Mért gyenge a bűnnel szembe,
Mikor ezt csak szennybe rántja.

Mért nem hallgat mindig arra,
Aki öt szeretve félti!
Ki javát akarja, az ember
Ezt mért nem érti!

Isten ki küzdve küzd értem.
Sátán ellenem, harcol.
Én Istennek nevét félem,
Lelkem ellene dacol.

Harc, harc, kemény harc az élet,
Melyben csüggedni nem szabad.
Az igazság hevít és éget,
És mindig szívembe marad.

Közel a küzdelem vége.
Jön a nagy ítélet óra.
Megváltó kiontott vére
Ó, fordíts Te mindent jóra!

Tövises út (Ismeretlen szerző)

https://youtu.be/DMgI-rt7Mnc

Hívogat Jézus, igéd szelíd hangja.

Kárhozat útján futunk bűnbe, bajba.
Ó minden harc és munka hasztalan.
Rajtunk a bűnnek átkos terhe van.

Nincs sehol béke, egyedül tenálad.
Ott vár a vigasz, és a bűnbocsánat.
Hogyha mind koldus roskadunk eléd,
S valljuk be néked csődünk szégyenét.

Hívásod hallom, Uram itt az óra!
Lábam elindul a szent hívó szóra.
Én hazatérek hozzád Istenem,
Ó, csak az utam mutasd meg nekem!

Ám, de célt, utat, a vak hogy láthat,
Eltévedt vándor haza min találhat,
Béna láb, járni hogyan kezdjen el,
Sírból a meghalt, hogyan keljen fel.

A meny keskeny útját mutatod te nékem,
Át könnyes harcon, keresztviselésen.
Adsz erőt éjen és halálon át,
Győzve elérni fenn a koronát!

Ó, de én félek a halálba menni,
És a kereszt terhét mindennap felvenni,
Úgy futok minden szenvedés elől,
Félek az úttól, mit tövis jelöl!

Légy útja Jézus, annak ki eltévedt.
És te adj erőt Jézus, a gyengéknek.
Légy nekem élet, halott vagyok én,
Törjön át fénye bűnöm éjjelén!

Ó, segíts győzni, minden köteléken,
És add, hogy egyre drágább legyen nékem
Szent keresztfádnak útja idelent!
Mert ott az élet, ott a kegyelem. 

Juhász Gyula: Imádság gyűlölködökért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,

A gyűlölőket, és a köpködőket.

Szeretted ezt a szomorú világot

S az embert, ezt a nyomorú virágot.

Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet

És hogy felettünk csak az Úr itélhet.

Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad

Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.

A megbocsájtást gyakoroltad egyre,

Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.

Ma is elégszer hallod a magasban

A gyűlölet hangját, mely égbe harsan.

A gyilkos ember hangját, aki részeg

S a szeretet szavát feszítené meg.

Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,

A gyűlölőket, és a köpködőket.

Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,

Hogy nem tudják tán, mit cselekszenek.