Boldog ember

 

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! (Jób 5,17)

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán,  bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; (Zsolt 1,1)

Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.  (Zsolt 32,2)

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.  (Zsolt 34,9)

Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát,  és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!  (Zsolt 40,5)

Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.  (Zsolt 84,6)

Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.  (Zsolt 84,13)

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;  (Zsolt 94,12)

Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. (Zsolt 112,1)

Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.  (Zsolt 127,5)

Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.  (Péld 3,13)

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. (Péld 8,34)

A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!  (Péld 20,7)

Boldog ember, a ki szüntelen retteg;  a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.  (Péld 28,14)

Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért. (Péld 10,14)

Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik!  a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt,  és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. (Ézsa 56,2)

Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.  (Lk 6,22)