Hívogat Jézus, igéd szelíd hangja.
Kárhozat útján futunk bűnbe, bajba.Ó minden harc és munka hasztalan.
Rajtunk a bűnnek átkos terhe van.
Nincs sehol béke, egyedül tenálad.
Ott vár a vigasz, és a bűnbocsánat.
Hogyha mind koldus roskadunk eléd,
S valljuk be néked csődünk szégyenét.
Hívásod hallom, Uram itt az óra!
Lábam elindul a szent hívó szóra.
Én hazatérek hozzád Istenem,
Ó, csak az utam mutasd meg nekem!
Ám, de célt, utat, a vak hogy láthat,
Eltévedt vándor haza min találhat,
Béna láb, járni hogyan kezdjen el,
Sírból a meghalt, hogyan keljen fel.
A meny keskeny útját mutatod te nékem,
Át könnyes harcon, keresztviselésen.
Adsz erőt éjen és halálon át,
Győzve elérni fenn a koronát!
Ó, de én félek a halálba menni,
És a kereszt terhét mindennap felvenni,
Úgy futok minden szenvedés elől,
Félek az úttól, mit tövis jelöl!
Légy útja Jézus, annak ki eltévedt.
És te adj erőt Jézus, a gyengéknek.
Légy nekem élet, halott vagyok én,
Törjön át fénye bűnöm éjjelén!
Ó, segíts győzni, minden köteléken,
És add, hogy egyre drágább legyen nékem
Szent keresztfádnak útja idelent!
Mert ott az élet, ott a kegyelem.
És a kereszt terhét mindennap felvenni,
Úgy futok minden szenvedés elől,
Félek az úttól, mit tövis jelöl!
Légy útja Jézus, annak ki eltévedt.
És te adj erőt Jézus, a gyengéknek.
Légy nekem élet, halott vagyok én,
Törjön át fénye bűnöm éjjelén!
Ó, segíts győzni, minden köteléken,
És add, hogy egyre drágább legyen nékem
Szent keresztfádnak útja idelent!
Mert ott az élet, ott a kegyelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése