Hálával áldozzál az Istennek

 

Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.  (Zsolt 6,10)
			Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!   (Zsolt 50,11)
A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon,  minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.  (Kor 3,16)
	Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!  (Zsolt 85,8)
				Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék.  (Péld23,26)
		Mikor lefekszel, nem rettegsz;  hanem lefekszel és gyönyörűséges lesz a te álmod.  (Péld 3,24)

Szeresd

 

	Szeresd azért az Urat, a te Istenedet,  tartsd meg az ő megtartani valóit: rendeléseit, végzéseit és parancsolatait minden időben.  (5Móz 11,1)
	Ne hagyd el azt, és megtart téged;  szeresd azt, és megőriz téged.  (Péld 4,6)
	Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, és megelégszel kenyérrel.  (Péld 20,13)
	Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.  (Mt 5.43)
	Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. (Mt 19,19)
	Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.  (Mt 22,37)
	A második pedig hasonlatos ehhez:  Szeresd felebarátodat, mint magadat.  (Mt 22,39)
	Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. (Mt 12,31)
	Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből  és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. (Lk 10,27)
	Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.  (Gal 5,14) Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk: (IJn 4,12)    A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet,  mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél,  nem lett teljessé a szeretetben.   (IJn 4,18)    Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk  az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.  (IJn 5,3)   Irgalmasság, békesség és szeretet adassék néktek bőségesen. (Júd 1,2)    Ne szeressétek a világot, se azokat, a mik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. (IJn 2,15)   Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.  (IJn 3,16)   Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. (IJn 4,7)   A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet    (IJn 4,8)   Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent,  hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát  engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. (IJn 4,10)     De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés,  szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.  (Gal 5,22)     A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.  (IKor 13,4)     Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három;  ezek között pedig legnagyobb a szeretet. (IKor 13,13)     Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!  (IKor 16,17)

Boldog ember

 

Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! (Jób 5,17)

Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán,  bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül; (Zsolt 1,1)

Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.  (Zsolt 32,2)

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.  (Zsolt 34,9)

Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát,  és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!  (Zsolt 40,5)

Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.  (Zsolt 84,6)

Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.  (Zsolt 84,13)

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;  (Zsolt 94,12)

Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. (Zsolt 112,1)

Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.  (Zsolt 127,5)

Boldog ember, a ki megnyerte a bölcseséget, és az ember, a ki értelmet szerez.  (Péld 3,13)

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. (Péld 8,34)

A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!  (Péld 20,7)

Boldog ember, a ki szüntelen retteg;  a ki pedig megkeményíti az ő szívét, bajba esik.  (Péld 28,14)

Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmid idejében esznek a testnek erejéért és nem az italért. (Péld 10,14)

Boldog ember, a ki ezt cselekszi, és az ember fia, a ki ahhoz ragaszkodik!  a ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt,  és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. (Ézsa 56,2)

Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.  (Lk 6,22)

Tiszta szívet teremts bennem

 

Megmondta neked

 

Hanem azzal dicsekedjék

 

Még sok mondanivalóm van