Rejts magadba sziklaszál (221)

1776.(1740 1778)

Verse 1.... Rejts magadba sziklaszál, aki nékem megnyíltál; Az a víz, s a drága vér, melyet ontál a bűnért, gyógyír légyen lelkemnek, bűntől, s vádtól mentsen meg.

Verse 2...Bűnös ember nem tehet, törvényednek eleget, buzgóságom égne bár, könnyem folyna, mint az ár, el nem törli bűnömet, semmi más, csak kegyelmed!

Verse 3...Adni semmit nem tudok, keresztfádra borulok, lelkem árva, meztelen, ments meg engem, Mesterem, bűnös szívvel itt vagyok, moss meg, ó, mert meghalok!

Verse 4...Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, túl a sírnak éjjelén, trónodnál, ha állok én, rejts magadba sziklaszál, aki nékem megnyíltál!

Az egyháznak a Jézus a fundamentuma (306)

Stone Samuel (1839-1900)

Az egyháznak a Jézus a fundamentuma,
  A szent igére épült fel lelki temploma.
  Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt,
  Megváltva drága vérén a váltságban hívőt.
  
  Kihívott minden népből egy lelki népet itt,
  Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít,
  Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt,
  És egy terített asztal ád neki új erőt.
  
  A világ fejedelme föltámad ellene,
  Vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve,
  S míg egykor felderül majd az Úrnak hajnala,
  Csak virrasztói kérdik: "Meddig az éjszaka?"
  
  Sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett,
  De szent megújulásért és békéért eped,
  Míg látomása egykor az Úrral teljesül,
  S a győzedelmes egyház Urával egyesül.

A jóság Urát áldom én... (15)

Johann Jakob Schütz 1660-1690

A jóság Urát áldom én,
és dicséretét zengem,
ki annyi csuda-dolgot tett,
és keblére vont engem.
Az ő hűsége sziklavár,
a lelkem nyugtot ott talál;
dicsérjük Istenünket!

Az égnek minden csillaga,
a földnek minden népe
csak téged dicsér szüntelen,
mert te vagy menedéke.
Hadd áldjuk nagy irgalmadat
és teremtő hatalmadat!
Dicsérjük Istenünket!

Mit kezed bölcsen alkotott,
azt híven fenn is tartod,
és éjjel-nappal őrködöl,
hű szemed nyitva tartod.
A végtelen nagy mindenség
így érzi Atyja hű kezét.
Dicsérjük Istenünket!

Ha szükségemben hívtalak,
meghallottad imámat;
te űzted el a rút halált,
és elrepült a bánat.
Ó! áldlak érte szüntelen,
hadd zengje minden szív velem:
dicsérjük Istenünket!

Ő benne bízó híveit
még soha el nem hagyta,
és üdvösségünk zálogát:
Szent Fiát, nékünk adta.
Mint édesanya, úgy szeret,
és kézenfogva, hűn vezet;
dicsérjük Istenünket!

Ha szívem nyugtot nem talál
már sehol e világon,
az égre feltekinthetek,
ott békém megtalálom.
Mert gondviselő jó Atyám
oly biztatóan néz reám;
dicsérjük Istenünket!

Míg élek, Uram Istenem,
én dicsőítlek téged,
hadd lássa meg a nagy világ
a fényed, dicsőséged!
Most szívem vígan zengedez,
és testem, lelkem örvendez;
dicsérjük Istenünket!

Ti, Krisztus nevét hordozók,
az Urat dicsérjétek!
Ha műveit szemlélitek,
szent nevét hirdessétek!
A bálványisten mind ledől,
mert Isten szava teljesül!
Dicsérjük Istenünket!

Mind jöjjetek az Úr elé,
nagy örömujjongással!
Jer, énekeljünk boldogan,
mert győztünk Jézus által!
A bűnnek, rossznak vége lett,
mert mindent bölcsen végezett;
dicsérjük Istenünket!

Ím áldunk, nagy Úr (17)

William Paton Mackay 1886

  Ím áldunk, nagy Úr, a mi Megváltónkért,

  aki meghalt és feltámadt bűnösökért.

  Zengjen hála minden ajkon,

  zengjen alleluja;

  zengjen ének, hála néked,

  ó! egek Ura

.

Ím áldunk, nagy Úr, a te Szentlelkedért,
aki Jézushoz vezet és gyújt bennünk fényt.
Zengjen hála minden ajkon,
zengjen alleluja;
zengjen ének, hála néked,
ó! egek Ura.

Ím dicséret zeng néked, égi Bárány,
aki eltörléd bűnünket ott fenn a fán.
Zengjen hála minden ajkon,
zengjen alleluja;
zengjen ének, hála néked,
ó! egek Ura.

Ím dicséret zeng a te kegyelmedért,
azzal bennünket bűnünktől megmentettél.
Zengjen hála minden ajkon,
zengjen alleluja;
zengjen ének, hála néked,
ó! egek Ura.

Kelts új életre, tölts be szerelmeddel,
hogy ma minden szív teljék meg Szentlelkeddel!
Zengjen hála minden ajkon,
zengjen alleluja;
zengjen ének, hála néked,
ó! egek Ura.

Erős vár a mi Istenünk (285)

Luther Márton 1528 (1483-1546)

 Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk, 

Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk.
Az ős ellenség most is üldöz még,
Nagy a serege, csalárdság fegyvere,
Nincs ilyen több a földön.

A harcra erőnk mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk,
De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk.
Kérdezed: ki az? Az Úr Jézus az, Ki Isten Fia,
Az ég és föld Ura, Ő a mi diadalmunk.

E világ minden ördöge, Ha elnyelni akarna,
Nem riadnánk meg ellene, Győz hitünk diadalma.
E világ ura Bár tör bosszúra, Nincs ereje már,
Reá ítélet vár: Az ige porba dönti.

Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül ki bántja,
Az Úr mivelünk hadba száll, Szenlelkét nékünk adja.
Jóhírt, életetet, És minden kincset, mind elvehetik,
Mit ér ez őnekik? A menny megmarad nékünk.

Ne félj!

 

Babits Mihály: PSYCHOANALYSIS CHRISTIANA

 Mint a bókos szentek állnak a fülkében

kívülről a szemnek kifaragva szépen,
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
csak darabos szikla s durva törés tátog:
 

ilyen szentek vagyunk mi!
 

Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?
 

Krisztus urunk, segíts meg!
 

Hallottunk ájtatós, régi faragókat,
kik mindent egyforma türelemmel róttak,
nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.
 

Bár ilyenek lennénk mi!
 

Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
az Isten is nézi, az Isten is látja!
 

Krisztus urunk, segíts meg!
 

Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,
amikor magad vagy az Itélő kéme?!
Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá
balga fejünk - s így ér a félig-kész Halál,
 

s akkor mivé leszünk mi?
 

Gyónatlan és vakon, az évek szennyével
löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.
 

Krisztus urunk, segíts meg!
 

Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?
 

Szenvedésre lettünk mi.
 

Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson majdan szobros csarnokába.
 

Krisztus urunk, segíts meg!